Szaporcán a nyugdíjas klub tagjai Laczkovichné Ilike vezetésével a ruhákat a mai napig sajátmagúk varrják. Az Ormánsági viseletnek az alapszíne a fehér.

                                                                                                 

Az asszonyok és lányok rövid szűk ujjú kis imögjükön bő ujjú, nagy imögöt viselnek, ami fátyolszövetből, gyolcsból, v. batisztból készült. 
                                                                                                                                                                                                      

Térdig érő fehér szoknyát (bikla, vagy kebél) viselnek, ami elé a fiatalok színes,  kötényt kötnek.

A lányok a hajukat befonva viselik. A fonást két oldalt kezdték, majd hátul egy fonatban fogták össze és a végére színes szalagból kötöttek csokrot.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              

                                                                                                                                                                                                                                                                                                        Az,asszonyok két ágba fonják a hajukat, félkörben felcsavarják és főkötőt tesznek rá

                                                                                                                                                                                                                        

A fiatal menyecskék főkötője piros, majd a kor haladtával kékre, zöldre,                                                      majd fehérre változott.

 
.

A férfiak felső testükön imögöt, alsótestükön bő gatyát hordanak. Az imög fölött fekete pruszlikot, vagy báránybőr mellyest viselnek. A fiatal férfiak kötője fekete, az időseké fehér.
.
A szokások közül az új esztendőköszöntés, a farsangolást,

a balázsjárást, a kotyolást,  mátkázást, és a májusfa-állítást tartják és tanítják a gyerekeknek.

  

 

 

Farsangi köszöntő, Szaporca                                                                                                                                                                     

"Hipp-hopp, fársáng!
Itt ölték az ártányt,
Nem adják a máját,
Csak a szalonnáját.

[...]

Kelj föl asszony, kelj föl,
Csald mög az uradat,
Ne sajnájjad mögmecceni
Darab szalonnádat!"

                                                                                                                                                                                                                                                   

<sub>Farsang, farsang, háromnapi farsang,
Itt is adnak, amit adnak
Ez is Isten háza,
Szálljon le rája
Az Isten áldása,
Hat lóval, hat ökörrel
Három borjas tehénnel,
Egy aranyos ekével.
.........

Hipp-hopp-fársáng!
Itt ölték az ártányt,
Nem adják a máját,
Csak a szalonnáját.
Csúsztunk, buktunk a jégön,
Szintúgy másztunk a jégön.
Szabadságot vöttünk,
Hogy idejöhettünk.
Kelj föl, gazda, kelj föl!
Száll az Isten a házadra,
Sereg angyalával,
Vetett asztalával,
Teli poharával.
Adjon az Úr-Isten
Ennek a gazdának
Négy kis ökröt,
Két kis béröst.
Aranyekét a földjébe,
Arany-ostort a kezébe.
Hejja, regi-rajta!
Ezt is mögengedte
Ez a nagy Úr-Isten.
A nyársam is űres,
A hasam is éhös,
Ki sajnálja szalonnáját,
Legyen az is éhös!
Kolbász, sódar, szalonna,
Akkora mint egy gerenda,
Jó vóna, ha vóna.
Kicsiny gyermek vagyok én,
Nagy szalonnát várok én,
Szalonna evésből
Szorgalmatost várok. /Ormánság/
                                                                                                                                                                                                                                                      Mátkázás</sub>

 A napnak Ormánságban mátkázóvasárnap a neve.^* Valamikor még a századforduló táján a nagylány vitte legkedvesebb lánypajtásának, leendő komaasszonyának az életreszóló mátkaság jegyét, a szép tarka keszkenyővel letakart mátkatálat. Kicsiny fanyélen keresztben álló gyufavastag bádogcső végébe ecsetformán selyemfonalat húztak. Ez volt a tojáshímező gica. Ezzel hímezték azokat a tojásokat, amelyek a komatálból kikandikáltak. Maga a lány festette őket: Karján többszörösen körültekert, cafrangos szélű, szödött pánk, sült-főtt perec. Ez is a Lány készítése volt. A tál közepén szép csokor pántlika, közte papírlap, ezzel a versikével:

 

 

 

Bement a lány a házba, megcsókolta a leendő mátkáját és átadta neki a mátkatálat. Ha a lány a mátkaságot elfogadta, akkor visszacsókolta, elvette a tálat és megköszönte. A következő évben már ő is viszonozta a tálküldést. Előfordult azonban, hogy akkorra már komatál lett belőle.

 

A mátkázás megbecsülése volt az egész háznak. Sírig tartott és kedves volt hallani, amikor öregasszonyok is mátkámozták egymást. A halott asszonyt mátkája nyújtóztatta ki. Mint mondogatta ilyenkor: együtt estűdtünk, együtt vëradtunk, vagyis este, reggel együtt voltunk valamikor.^*

 

.                                                                                                                                                                                                      
                                                                                                                                                                                                    A szőttesek mintái pirossal, vagy piros és kék színnel készültek.

 Édesanyjuktól tanulták a hagyományos ormánsági mintákat a selymes kockást, a kerékrózsát, a kis fenyerlevelest, a nagy rozmaringost, a cserlevelest.

 

Szaporcán Soós Margit néni a népművészet mestere és Lázár Sándorné a mai napig szövik az Ormánsági szőtteseket.

 

 

 

Oldal: Szaporca
Vass Zoltán Értékmentő Alapítvány - © 2008 - 2024 - ertekmentoalapitvany.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat